Mi a kriptovaluta, és hogyan kapcsolódik az NFT-hez?
A kriptovaluta olyan digitális vagy virtuális fizetőeszköz, amely kriptográfia segítségével garantálja a tranzakciók biztonságát és anonimitását.
A kriptovaluták decentralizáltak, vagyis nem szabályozza őket központi hatóság, például a jegybankok. Így elkerülik a hagyományos pénzügyi rendszerek kötöttségeit, és gyors, olcsó és biztonságos tranzakciókat tesznek lehetővé. A legismertebb kriptovaluta a Bitcoin, de számos más kriptovaluta is létezik, például az Ethereum, a Litecoin és a Ripple.
A kriptovaluták használatának egyik előnye a decentralizáltság. A kriptovaluták legnagyobb előnye, hogy nem egy központi szervezet ellenőrzi őket, így kevésbé befolyásolja őket a politikai vagy gazdasági helyzet. Érdemes itt azt is megemlíteni, hogy a kriptovalutás tranzakciók a hagyományos banki átutalásokhoz képest rendkívül gyorsak, és a kriptovaluták használata anonim. Számos kriptovaluta biztosítja felhasználói anonimitását, ami vonzó lehet azok számára, akik el kívánják kerülni személyes adataik nyilvánosságra kerülését.
Másfelől a kriptovaluták használatának hátrányai is vannak, ilyen például a volatilitás. A kriptovaluták árfolyama rendkívül ingadozó lehet, ami a befektetők számára kockázatos lehetőséggé teszi őket. Ilyen a környezeti hatás is, hiszen a kriptovaluták bányászata jelentős energiafelhasználással jár, ami szintén negatív környezeti következményekkel járhat. Ezeknek a „pénzügyi eszközöknek” a legnagyobb problémája azonban az anonimitás. Anonimitásuk miatt a kriptovalutákat gyakran – nem véletlenül – illegális tevékenységekkel, például pénzmosással vagy adóelkerüléssel hozzák összefüggésbe.
A kriptovaluták használata nagyon egyszerű és kényelmes. Bárki vásárolhat, eladhat vagy átutalhat kriptovalutát online. Mindössze egy digitális tárcára van szükség, amely lehet számítógépes program vagy akár mobilalkalmazás is.
A kriptovalutákat a tárcában lehet tárolni, és fizetésre vagy tranzakciókra lehet használni. Ha például online vásárolunk, kriptovalutával is fizethetünk. Az átutalás gyors és egyszerű, az átutalási díjak pedig rendkívül alacsonyak.
A kriptovaluták biztonságosak, mivel az átutalási folyamat során minden tranzakció kódolt és titkosított. Az adatok nem manipulálhatók, a kriptovaluta-hálózat pedig az adatok védelmére gyakran kétfaktoros hitelesítést alkalmaz.
Mik azok a stablecoinok?
Ahogy az Investopedia értelmező szótára fogalmaz: a stablecoinok olyan kriptovaluták, amelyek értéke egy másik valuta, áru vagy pénzügyi eszköz értékéhez van kötve (rögzített érték). A stablecoinok célja, hogy alternatívát kínáljanak a legnépszerűbb kriptovaluták – köztük a Bitcoin (BTC) – nagy volatilitásával szemben, amely a kriptobefektetéseket kevésbé tette alkalmassá a hétköznapi tranzakciókra.1
Minden stablecoin lényege, hogy értéke valamihez kötött, és mindig együtt mozog vele. Ha az egész gazdaságot egy nagy „játéknak” tekintjük, akkor a stablecoinokra vonatkozó szabály – a résztvevők, vagyis a kibocsátó és a vásárlók, felhasználók közötti megállapodás – az, hogy az adott stablecoin egy darabjának értéke mindig megegyezik valaminek a „darabonkénti” értékével.
Az úgynevezett árfolyamalap lehet klasszikus fiat valuta, illetve nemzeti fizetőeszköz, például az amerikai dollár, az euró vagy akár a brit font. Emellett ismerünk olyan stablecoinokat is, amelyek kriptopénzekhez igazodnak, valamint olyan kriptoérméket, amelyek nemesfémek vagy drágakövek – gyémánt, rubin – árfolyamához igazodnak.
A stablecoinok talán legnagyobb előnye, hogy stabil árfolyamot igyekeznek biztosítani a kriptopiacon, és egy érvényes fizetőeszközhöz hasonló pénzügyi eszközként működnek, amely erre a célra alkalmasabb, mint a megmagyarázhatatlanul ingadozó bitcoin vagy más kriptovaluták.
Fontos különbség van a kriptovaluta-alapú stablecoinok és a fiat vagy nemesfém fedezetű stablecoinok között: a kriptovaluták úgynevezett láncon belüli (on-chain) megoldások, mivel a mögöttes értéket blokkláncon kezelik. Ezzel szemben a fiat, illetve nemesfém- vagy más áru alapú stablecoinok úgynevezett láncon kívüli (off-chain) fedezetű eszközök, mivel tárolásuk, kezelésük és adott esetben mozgatásuk a blokklánctól függetlenül történik.
A stablecoin klasszikus, legismertebb példája a Tether (USDT). Ennek a stablecoinnak az értéke az amerikai dollárhoz van kötve, és a projektnek mindig pontosan annyi dollárfedezettel kell rendelkeznie, ahány USDT éppen forgalomban van a piacon. Ha új USDT kerül a piacra, nagyon fontos, hogy az új mennyiség dollárfedezete biztosított legyen, hiszen – ahogy korábban láttuk – ha ez nem történik meg, a kriptovaluta elveszíti értelmét.
Ma valóban nehéz felmérni, milyen kockázatokkal jár olyan „fizetőeszközök” megjelenése a pénzügyi piacokon, amelyek szabályozása csak most kezdődött el – és nem túlzás azt mondani, hogy ez a szabályozás annyira gyerekcipőben jár, hogy azon túl, hogy a társadalom már felismerte a szabályozás szükségességét, és vannak erre irányuló előremutató törekvések, nem sok eredmény született. Annyi bizonyos, hogy a pénzügyi eszközként használt, valós pénzpiaci termékekkel – nemzeti valutákkal vagy állampapírokkal – és régóta szabályozott eszközökkel fedezett stablecoinok sürgős szabályozást igényelnek. Olyannyira, hogy ebben az esetben kivételesen nem is lehetséges, és nem is tanácsos megvárni, hogy az egyébként igen lassú jogalkotási rendszer hónapok alatt eligazodjon a kérdésben. Addigra ugyanis már inkább az új kriptoeszközök szabályozására lesz fokozott igény, mint a meglévőkére. A stablecoinok léteznek, használatuk egyre népszerűbb, folyamatosan fejlődnek, és a pénzügyi piacok meghatározó szereplőivé válnak.
Footnotes
Angol nyelven: ECQ Blog. A cikk a szerző szakmai álláspontját tükrözi, nem minősül egyedi jogi vagy adótanácsnak.
